Kalap típusok - barett, vagy svájcisapka
2012. december 19. írta: Ozmonda

Kalap típusok - barett, vagy svájcisapka

Barett, vagy a svájcisapka

Hagyományos baszk stílusú barett:

A barett, vagyis a svájcisapka, ahogyan a magyarok nevezik, egy puha, kerek, lapos kalap, mely általában szőtt, vagy kézzel kötött gyapjúból, horgolt pamutból, gyapjú nemezből, vagy akrilból készül.

Barett-szerű fejfedőket Európa szerte már az etruszk kortól viselik. Tömegtermelése a XIX. században kezdődött Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban. Ilyen sapkát viselnek számos katonai és rendőri szervezetnél világszerte, mint egyenruhát.
 
Etimológiája:

A barett szó eredete a francia beret szó, ahonnan az angol kifejezés is származik. Béarnais Berret, úgy írta le, mint "valami lapos, kopott gyapjú sapka, amit a helyi parasztok viselnek". Ez volt első írásos emlék, 1835-ben, melyben megemlítik. 

A spanyol birrete szóval azonos az etimológiája, jelentése hasonló.  A legtöbb nyelvész szakember úgy gondolja, hogy ez egy kicsinyítő formája (birrum) a latin biretum (alacsony) szónak, ami azt jelenti: "rövid köpeny kapucnival" ("cuculla brevis"). mely alapján,beazonosítható mind a gall birros (rövid), az ó-ír berr (rövid), a walesi byr (rövid), a breton berr (rövid). A szó eredete minden bizonnyal görög  βίρρος lehet, melyet a latin átvett.
 

Története:

Mind a régészek, mind a művészettörténészek szerint a  baretthez hasonló fejfedő már a kora bronzkorban elterjedt Észak-Európában, délen, az ókori Kréta és Minosz területén, viselték a Minosziak, a rómaiak és az etruszkok is. A barett igen népszerű volt a nemesség és a művészek körében egyaránt, Európa szerte az egész napjainkig. 

A baszk stílusú svájcisapka volt a hagyományos fejfedője a baszk juhászoknak a Pireneusokban. Kereskedelmi termelése a XVII. században kezdődött, Oloron-Sainte-Marie területeén Dél-Franciaországban. Eredetileg egy helyi kézműves iparosította a barett termelését a tizenkilencedik században. Az első gyártó, Beatex-Laulhere termelési nyilvántartása 1810-ig nyúlik vissza. Az 1920-as évekre, barettben járt a dolgozó osztály nagy része, melyet több mint 20 francia, néhány spanyol és olasz gyár milliós termelése elégített ki.
 
Nyugati divat szerint, a férfiak és a nők is viselték, mivel az 1920-as években, mint sportruházati darab egyre nagyobb teret nyert.

Katonai sapkaként először a francia Chasseurs Alpins fogadta el 1889-ben.  Hugh Elles brit tábornok javasolta  az újonnan alakult Royal Tank Regiment (RTR)számára, miután látta az I. világháború alatt a franciáknál. Használatát  V. György király 1924-ben engedélyezte. A fekete RTR svájcisapka tett híressé Montgomery tábornagyot a második világháborúban.
 
Viselete:

A barett  szorosan a fejre illeszkedik, így formájából adódóan többféle képpen is lehet viselni. Az amerikai kontinensen általában az egyik oldalra tolják, Közép-és Dél-Amerikában, a helyi szokás általában előírja a viselés módját, bár nincs általános szabály. Az idősebb urak általában a fejtetőn hordják előre csippentve. Férfiak és nők egyaránt viselhetik.
 
A katonai sapkában található egy fejpánt, vagy izzadságfogó szalag, mely vagy gyapjúból, vagy bőrből készült. Kiegészítheti még selyem, vagy pamut szalag, néha egy zsinórral, amely lehetővé teszi  viselőjének, hogy méretre húzza a kalapot.  A barettet gyakran díszítik valamilyen jelvénnyel, akár szövetből vagy fémből. 
A barett általában nem bélelt, de sok esetben bélelik selyemmel vagy szaténnal.
 


A nemzeti hagyományok és változatok:


 
Baszkföld:

Olentzero egy baszk karácsonyi alak, aki barettet visel.
A barett jött, látott és győzött úgy Európában mint a világ más tájain, főképp, mint tipikus baszk fejfedő, amint azt a neve több nyelven is mutatja (pl. baszk francia Beret, német Baskenmütze, az olasz  Basco, vagy a  finn baskeri). Színei régiónként változtak, mint a népviselet szerves része: vörös - Gipuzkoa, fehér  - Álava, kék - Vizcayai területén. De a baszkok a kék sapkát, a navarraiak a pirosat hordják, míg a fekete barett a munkásosztály jelképévé vált.
 

Franciaország:

A fekete svájcisapka volt egykor Franciaország sztereotíp jelképe. Ma már nem viselik olyan széles körben, mint egykor, de Délnyugat-Franciaországban a helyi identitás megtestesítője. Mára csak két gyártó maradt Franciaországban: a Hoquy és Blancq-Olibet. A barett továbbra is erős jelképe Délnyugat-Franciaországnak.
 
Spanyolország:

Spanyolországban, attól függően, hogy melyik régió ban járunk, általában úgy ismert, mint boina, vagy chapela ( baszk megnevezése: txapela), néha úgy is nevezik chapo (a francia után). Egykor ez a férfi fejfedő volt az általános az ország északi,  hűvösebb részein, mint Navarra, Baszkföld, Cantabria, Asturias és Galícia, valamint az ezekhez közeli területeken. A kis csonk a sapka közepén, a baszk hagyomány része, neve: txortena, jelentése: szár. 

Skócia:

A  bonnet (ott ez a sapka neve) a skót Kilwinning Íjászok hagyományos viselete.
Számos skót változatát ismerjük. Nevezetesen: a skót bonnet, vagy Bluebonnet (eredetileg bonaid, kelta nyelven), amelynek kokárda szalag és toll volt az azonosítója, melyről a klánt és a rangot is leolvashatták, és amely jelképe skót hazafiságnak. A skót típusok közé tartozik a barett (Robert Burns egyik verse után elnevezve), és a csíkos Kilmarnock sapka, mindkettőre jellemző egy nagy pompom a sapka tetején.
 
Dél-Amerika:

Dél-Amerikában, mind a gyapjú és pamut barettet gyakran tekintik közösnek a gaucho-k Argentína, Uruguay, Brazília és Chile szerte, amelyek többsége a Bonigor SA Argentína és Fábrica Nacional de Sombreros Uruguay által gyártott.  Bár elég gyakori, a barett úgy tűnik, hogy elkerülte a bennszülött csoportok figyelmét. 

A balkáni országok:

A II. világháború után Jugoszláviában, Bulgáriában, Görögországban és Albániában a barett használata igen elterjedt muszlim népességkörében.  Azonban ma már általában a háború utáni nemzedékhez társítják,a fiatalabb muzulmánok hajlamosak előnyben részesíteni a keleti fejfedőket, mint például a kufi.

Divat és kultúra:

A barett szterotípia szerves része a szellemi embereket, filmrendezőket, képzőművészeket, költőket, bohémeket ábrázoló képeken, képzeteken. Amerikában és Nagy-Britanniában, a 20. század második felében robbanásszerűen hódított teret, mint a női divat legújabb eleme. 

A forradalmi jelkép:
 
Che Guevara"Guerrillero Heroico" portréja. Mindenki ismeri. Az egyik leghíresebb fénykép az argentin forradalmárról, mely egy vörös csillagos fekete svájcisapkában ábrázolja.

Az 1960-as években néhány aktivista csoport jelképévé vált a fekete svájcisapka. Ezek közé tartozik a Fekete Párduc Párt, mely az Egyesült Államok-ban alakult 1966-ban. A "Fekete Barett" (hasonló a Black Power szervezet Bermudán), az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg, és az ETA gerillák (aki fekete barettjeik felett csuklyát viseltek).  Ezen túlmenően, a Chicano szervezet barna sapkát viselt (alakult 1967-ben). 

Rastafari:
 
Rasztafári barett. A rasztafári mozgalom hívei gyakran viselnek nagy, kötött vagy horgolt fekete barettet, piros, arany és zöld csíkokkal a tetején. Gyakran tévesen nevezik kufinak, a skullcap  után, melynek helyi neveikufune. Úgy vélik, a barett, és raszta haj a szimbóluma a bibliában, Isten választott népének, a "fekete izraelitáknak".

A bejegyzés trackback címe:

http://ozmonda.blog.hu/api/trackback/id/tr644973297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.