Sajnos csak szombatra kaptam kimenőt a gyerekektől, így ezzel kellett beérnem. Kissé alulöltöztem, így eléggé fáztam, míg meg nem érkeztem. Miután találkoztam egy barátommal, felfedeztük a terepet. Nagyon sok szépet láttunk, találkoztunk néhány érdekes emberrel, csak a kalap, .... az a szép (zöld) kalap, az hiányzott annyira! Egyedül a MarthaMay kollekcióhoz (klasszikus vonalvezetésű, elegáns délutáni és koktélruhák) vonultattak fel kalapokat, talán ötöt-hatot, nem többet. Most be is mutatjuk mindahányat:

Persze máshol is találkoztunk - máshogy nem tudom jellemezni, mint - kalapnak látszó tárgyakkal, olyan elképesztően amatőr, silány kivitelezéssel, amelyet még nem volt szerencsém(?) tapasztalni. Ezért is van szükség erre a blogra, arra a néhány kalaposmesterre, akik valóban mesterei a szakmának, hogy ne ez a rettenet legyen benne a köztudatban. Nem is a kínai dömpingáru ellen kelek ki, mert van aki csak ezt engedheti meg magának, ami nem baj, mert cseppnyi fantáziával igazán egyedivé lehet ezeket is varázsolni. A baj ott kezdődik, hogy egy exluzív, meghívásos alapon zajló kiállításra is bekerülhettek ezek az "izék". Kalapnak nem nevezem ezeket, mert a többi, igazi kalap megsértődik. Jogosan.

Mindamellett voltak fátylak, ez volt a jellemző, és fejdíszek, néhány darab jelezte létezésüket. Esküvői kalap azonban egyetlen egy sem volt.