A fátyol

A régi hiedelmek szerint a fátyol takarta el az arát a gonosz szellemek elől. Csak később (így is évszázadokkal ezelőtt) értékelték át a tisztaság, az ártatlanság, az érintetlenség, vagyis a szüzesség szimbólumává. Egy nő életében egyetlen egyszer van olyan esemény, amikor feltétlenül megilleti őt, hogy viselje: az esküvője napján. Egy lefátyolozott arc a legtöbb embert ámulatba ejti: eleganciát, komoly pillanatot, meghittséget és méltóságot tükröz. Amikor a menyasszony bevonul a templomba, néhány másodpercre minden jelenlévőnek eláll a lélegzete! A fátyol a menyasszonyi ruha leglátványosabb kelléke. Anyaga meghatározó, nagyon ritkán térnek el attól a készítők. Tüll kell legyen.

Divatjának voltak hullámvölgyei, de szerencsére hagyományát sem a módi, sem a korok nem tudták megváltoztatni. Viselték koszorúval, diadémmal, vagy csak önmagában. Hossza viselője méltóságát, társadalmi hovatartozását fejezte ki: minél hosszabb egy fátyol, annál megközelíthetetlenebb viselője. (Pl. egy öt méteres fátyol esetében a menyasszony mögött öt méteren belül senki sem tartózkodhat.) Több hosszban alkalmazzák: 45-50 centiméteres hossz a vállig érő fazonhoz, 60-75 centiméteres a hátközépig érő fátylakhoz, 95-110 centiméter a derékig érő hosszhoz, 200 centiméter az úgynevezett Waltzer hossz, 230 centiméter a templomi esküvőkhöz, 270 centiméter a Katedrális fátylakhoz (az enyém három méteres volt :-) ).

Manapság egy fátyol hosszát már inkább a ruha fazonja, viselője ízlése, esetleg a ceremónia helyszíne határozza meg. Egyházi esküvőnél szinte nélkülözhetetlen! A fátyol minden menyasszonyt megillet, ezért az állandóan változó divat kedvéért sem tanácsos kihagyni, hiszen semmikor máskor nem vehetjük fel.

A fátyol alapanyaga általában tüll. Névadója Tulle (ejtsd: tüll) egy dél-franciaországi kisváros. Maga a tüll szó is hálószerűen szőtt, átlátszó fátyolszövetet jelent, utalva legfőbb felhasználási területére.