Minap futottam bele az Olcsó kalap tipusba. Ez sajnos tipus, mind a kalapot, mind a gazdáját illetően. Márpedig az olcsó kalapnak valóban híg a leve. A kedves hölgy lelkesen újságolta, hogy milyen olcsón vett kalapot itt-meg itt, és ennek már mennyi ideje! Megnéztem az ominózus darabot, és nem volt őszinte a mosolyom. Szegény, elnyűtt jószág próbált jó benyomást tenni rám, feledve az elmúlt évek viszontagságait, de reménytelenül. A történetből kiderült mostoha élete. Gyűrték, ráültek, levizelték, kimosták, napon is és gépben is szárították. Így címszavakban. Mégis nem tudom igazán elítélni, mert annyira szerették! Kalapnak már régen nem lehetett nevezni, ám viselték töretlenül. Lehet, hogy nem tudjuk mindig álmaink kalapját, ám törődnünk kell a fejfedővel! Tiszta, száraz helyen tartjuk, selyem-, vagy kalappapírba csomagolva. Ha van rá mód, valamiféle dobozban. De SOHA, soha ne mossuk ki, ne szárítsuk gépi szárítóban! Abból bármi kijöhet, de kalap sajnos semiképpen! Vigyázzunk kalapjainkra, nincsen belőlük olyan sok!