A legfontosabb dolgok kívülről nem látszanak: egyszer megkérdezte egy távoli ismerős, amikor az anyagjaim között fel-alá masíroztam, kóboroltam, mászkáltam szobáról szobára (a kicsi műhely keretein belül), te miért nem dolgozol? Nem is csinálsz semmit!

Azt válaszoltam, hogy az alkotó folyamat legfontosabb és leghosszabb része, amíg a szikra (ihlet) megszületik, ezt nem látod. Ha megkérdezted, nem érted, és ha így (értetlenül) nézel rám, nem is fogod megérteni. A gondolat formába öntése, a látható folyamat majdhogynem elenyésző rész az egészhez képest. De csak majdnem! Olyan 70%-30% arányt jelölnék az én esetemben.

Kicsit olyan, mint aranyat mosni. Gondolatok, ötletek jönnek-mennek, megnézzük őket, egyik ilyen, a másik olyan. Hagyjuk tovaszállni őket, mint a felhőket. Aztán valami lényegtelen, esetleg oda nem illő a szemed sarkában megakad, odanézel és hopp,rohansz a jegyzetfüzetedért, ahova az ihletett pillanataidat jegyzed.

És írsz, rajzolsz, skiccelsz, nyilazol, stb.

Majd hagyod pihenni, kiforrni.

Aztán elkap és nem hagy nyugodni, amíg kész nincs. És ő dönti el hogyan alakul, mivé válik. De ezt szebben leírta Ady Endre az Ős kaján című versében. Olvass!