A kalap készítés hosszadalmas eljárás önmagában is. Ám megspékelve három pici gyerekkel inkább kiképzőtáborra hajaz. Nem lehet a folyamatokat folyamatként kezelni, inkább percekre bontom, hogy megvalósítható feladatnak tűnjön. A hangsúly a tűnjön szón van! Igyekezetem nem mindig hiábavaló :-) találok néha, itt-ott pár kósza percet a munkámra is. Igen, percek, öt perc, tíz perc, ennyi. Ez a bejegyzés is több nekifutás eredménye.

Például:

Jé, van tíz percem: gyorsan bekeverem a keményítőt...

Jé, van öt percem: gyorsan belegyúrom a keményíteni valót...

Ó, ha lesz öt percem, kiszedem az anyagaimat a csöbörből...

Jaj, ha lesz egy negyedórám kifeszítem és kisimítom...

Hajjaj, most van tíz percem: kivasalom a keményített anyagokat...

Hűűűű, gyorsan kiszabok pár dolgot, amíg a csemetehegyek fürdőt vesznek...

...és ez egy hét krónikája :-), így készülök a hétvégi kiállításra!